Nemzeti Swinger-party

“Gőgös napóleoni módra
Nézünk kétlábú milliókra,
Melyek csak eszközök nekünk,
S az érzőkön nevetünk.”

– Alekszandr Szergejevics Puskin –

A magány keserű dolog. A magány fáj. A szerencsések még nem tudják milyen érzés, és remélem sosem tudják meg. A kormány ügyeletes hülyéi óriási ötlettől vezérelve úgy döntöttek, hogy ami nem megy Cupidónak, azt majd ők megoldják. De vannak dolgok, amik nem mennek parancsszóra vagy párthűségből. Ezek között előkelő helyen van a párválasztás. Az elemi ösztönöket nem lehet becsapni, hiába a nagy magyar nemzeti öntudat és ráköltött milliók.

A rezsim vezetője – isteni sugallatra – rádöbbent, hogy ő egymaga kevés a magyar népességfogyás megállítására. Egy hím bizonyos kor után nemzésre már képtelen. Így megmarad neki a többiek cseszegetése. Itt az ideje, hogy a lehetőséget felkínálva összehozzuk a rabszolgahajcsárok által kizsigerelt munkásokat és rábírjuk őket a szaporodásra. Úgy gondolták, hogy ezek az emberek azok, mint aminek nézik őket. Igavonó barmok, akikből akkor élhet  jobban a politikai elit, ha egyre többen vannak. Szaporodj és fizess adót!
Véleményem szerint, egyszerűbb lenne emberhez és Európához méltó fizetést adni a munkavállalóknak, mert abból több adó folyna be, nem mennének el ifjú elméink szerte-széjjel-szana a világba, fellendülne a fogyasztás és a gyermekvállalási kedv is megnőne. Gondolom ezzel nem mondok újat. Igaz ez nekik túlzottan ortodox megközelítése a problémának.

Ők a parancsszóban hisznek.
Istenem! Így vannak szocializálódva. Ehhez szoktak. Az van, amit a vezér mond.
Ne legyen hajléktalanság! Mi a megoldás? Szociális bérlakások? Ugyan!
Kitiltás!
Tömeges kivándorlás?
Megoldjuk a röghözkötéssel.
Munkanélküliség?
Ööö… Izé… Tiltsuk be!
Alkotmányellenes?
Írjuk át!
Na, nem a törvényt! Az Alkotmányt.
Megjegyzem, Ferenc pápa is kétharmaddal lett megválasztva, mégsem változtatja meg a Bibliát.

Fordítva ülnek a lovon!
A szegénység nekik csupán kommunikációs probléma. A szabály-rendszerük nem lehetőségteremtő. Ők korlátozó törvényekkel igyekeznek megoldani mindent. Mi mást várhatnánk tőlük? Hiszen jogász a fél vezérkaruk. Csak annyi empátia szorult beléjük, mint szerénység Kerényi Imrébe.

Megjött a parancs! Szaporodni kell!
Nosza! Mi lesz már?
Még mindig nem jött meg a kedved?
Hát milyen magyar vagy te?
Te, Bajnai-anarchista hazaáruló!

 Szerintem…