Normal
0
21
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;}
Life!
Kezd körvonalazódni a takarékossági csomag. Most fordítják le az emberek a maguk nyelvére a számokat.
Mi is lesz?
Ha tömör akarok lenni, akkor csak annyit írok, hogy nem lesz jobb senkinek. Aztán kinek mennyire nem, az lenne a nem mindegy.
De most úgy néz ki, hogy aki eddig nyakig volt benne az elsüllyed, aki csak bokáig az csupán büdös lesz. Nem értem, hogy miért a bankrendszert és a munkaadókat kell támogatni egy szocialista kormánynak, de elfogadom, hogy ők a gazdaságunk alapja. És ha az alap nem biztos, akkor összedőlhet a ház.
Nézzünk más szemmel a jövőbe! Fel a rózsaszín szemüveget!
Ettől igaz még nem lesz jobb, de legalább vidáman halunk éhen.
Ha spórolni kell az áramon, akkor talán gyakrabban megyünk a természetbe. A gyerekeket nem a televízió és a számítógép neveli fel. A család elkezd beszélgetni és társasjátékokat játszani. Hétvégéken sátrakba költöznek és a jó levegőn töltik szabadidejüket.
Kevesebb lesz az autó, mert annyira drága lesz az üzemanyag, hogy a megrögzött dobozfüggők is megválnak kedvenc státusz szimbólumuktól. Ezáltal beszívhatóbb lesz a városok levegője. Az emberek rászoknak a tömegközlekedésre. Illetve mégsem, mert ott megvonják a kedvezményeket és emelik az árakat.
Annyi baj legyen!
Bringára emberek! Éljen a critical mass!
Egy kis munka előtti mozgás jót tehet mindenkinek. De vigyázzatok, mert ha baj ér titeket, az nem számít munkahelyi balesetnek, mert a TB nem támogatja a kerékpárral munkába programot. Hiszen csak akkor jár a száz százalékos táppénz, ha tömegközlekedéssel megyünk dolgozni. Mert fő a kormánykampányok közötti összhang.
A karcsúsítás utoléri a bíróságokat is. A perek sokszor évekig húzódnak és ez nagyon megdrágítja az igazságügy működését. Nagy ötlettel állt elő valamelyik nagytudású. A vádlott nélkül is lehessen ítéletet hozni. Esélyt sem adva a védekezésre. Ezzel csökkennének a perköltségek. De itt nem állt meg a fantáziája. Mi lenne, ha tárgyalás sem lenne csak ítélet. Megvádolnak valamivel és minden meghallgatást és védekezési lehetőséget félredobva meghozzák az ítéletet.
Látott már ilyet a történelem.
Úgy hívták statárium.
De ezen a gondolatmeneten haladva kiterjeszthetnénk ezt a gyakorlatot az oktatásra is.
A diákok és a tanárok nem találkoznának és így nem bosszantanák egymást egész nap. Nem kellene fűteni azokat a nagy épületeket. Egyszerűen megkapnák a jegyeiket anélkül, hogy számot adnának a tudásukról.
Az orvosok anélkül írnák fel a gyógyszereket, hogy megvizsgálnák a beteget. Biankó recepteket osztogatnának és kis füzeteket az öngyógyításról. A kórházakban nem lenne ápolószemélyzet. A betegek egymásról gondoskodnának. Az orvosok pedig kiakasztanák a folyosókra a fehérköpenyeiket, amikre hatalmas zsebek lennének varrva.
Az éttermekben a vendégek megrendelnék, megfőznék és megennék a menüt, elmosogatnának, majd fizetnének. A borravalót persze otthagynák az asztalon.
A hentesnél magunk darálnánk a húst, mint egykor a kávét az ABC-ben.
A hírek pedig szájról szájra járnának, mint a vicc.
Akár jó, akár rossz.
Mint ez is!
Szerintem…