Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni.
– Mahatma Gandhi –
Kedves Kárpáti Gyöngyvér!
Tisztelt Mindannyiunk!
Elnézést a tegeződésért, de annyira közel érezlek téged is és titeket magamhoz, hogy másképp nem is menne.
Több mint egy hete eldöntöttem, hogy magam is kiveszem a részem egy általam jónak érzett ügyből. Szerencsés vagyok, hogy megtehettem veletek néhány fontos lépést és hosszú kilométert. Szagolhattam a lábszagotokat, megoszthattam veletek gondolataimat, kevéske erőmet és meleg teámat. Politika, párt és politikusmentesen. Mert itt mindenki emberként menetelt velünk. A politikus is. Nem volt különbség köztünk. Egyek lettünk mindenkivel, aki velünk tartott, dudált nekünk, integetett vagy átölelt. Mindenkit befogadtunk, aki hajlandó volt levetni képmutató jelmezét és beállni a sorba. És mi tucatnyian, azóta testvérként szeretjük egymást és titeket. Mert nektek köszönhetjük az erőt és a hitet. Ti is ugyanolyan részesei vagytok ennek a menetnek, mint azok, akik sebes lábakkal, remegő izmokkal és könnyes szemekkel álltak a színpadon.
Ez a hét alapos változást hozott az életembe, de érzem, hogy ez csupán a kezdet. Valami jónak a kezdete. Nem csak bennünk, hanem az ország nyitott szívű, elkeseredett jóakaróiban is. Csupán egy halk suttogás volt ez a sötét zajban. Mégis sokan meghallották. Meghallották az összefogás hangját. Ez a csapat reményt adott nekünk. Reményt, hogy sikerül összefogni. Összefogva pedig megvédhetjük a kisemmizetteket, elesetteket, munkanélkülieket, a jogaiktól vissza és előre-menőlegesen megfosztottakat, a böcsületes magyar embereket. Titeket. Egymást. Magunkat.
S ti cinikusok, kik kinevettek minket. Tegyétek! De ne feledjétek „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!” A mi lépéseink viszik népünket az igazság, a valódi demokrácia felé. A miénk. Kikre folyton hivatkozva csináltok hülyeségeket. Kiknek pénzét herdáljátok a magatok örömére. Kiknek verejtékéből isztok. Kiknek mindent köszönni tartoznátok, de ehelyett lenéztek, lekezeltek, lesajnáltok. Egyszer rólatok is lehull az álarc. De akkor, már hiába lesz minden szó. A tömeg zajában nem hallatszik majd magyarázkodástok, hazudozástok és halkuló hörgésetek. Elzavar titeket az istenadta nép. Futhattok majd, ki a világból, míg van erőtök. És akkor majd, ti is megérzitek milyen kegyetlenül kemény az az aszfalt.
Testvéreim!
Ne engedjétek, hogy megosszanak minket, hiszen csak egységben tudjuk megvédeni magunk! Mi a menet résztvevői, ezt már megtanultuk. Egymásnak feszülő háttal védjük és óvjuk ma is a másikat. A csapatot. Az ügyet. Titeket. Ne engedjétek, hogy bármilyen különbség éket verjen közénk, hiszen sokkal több bennünk a hasonlóság. Felejtsük el pillanatnyi, önös érdekeinket! A közös cél által összeforrt csapat mindennél fontosabb. Legyen értelme az együtt megtett útnak! Találjuk meg a közös hangot! Az összefogás hangját!
Egy bizakodó ember
Előzmény:
GALAMUS – Csoport
A Munkát, Kenyeret! menet résztvevőihez – Kárpáti Gyöngyvér
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=119493:a-munkat-kenyeret-menet-resztvevihez&catid=65:az-olvasok-irasai&Itemid=101
