Tartsd a tempót!
A fény nem azt jelzi, hogy nincs már többé éjszaka, de azt igen, hogy hajnalodik, és a sötétség legyőzhető.
– Heinrich Fries –
Kedd este Waterloon átutazva – ahol megbukott már egy diktátor – érkeztünk meg Európa fővárosába. A város esőbehajló idővel, de nagy szeretettel fogadott minket. Pár órán belül egy díjátadón találtuk magunkat, ahol a jól öltözött képviselők úgy néztek ránk szakadt ruhás vándorokra, mint valami sosem látott lényekre. Aztán elismerően megtapsolták a teljesítményünket. A szokatlan környezetben hamar úrrá lett rajtunk üres gyomrunk hívószava, ezért Brüsszeli barátaink segítségével megtámadtunk egy belga Laci-konyhát. Milyen egyszerű nép az, amelyiknek a sült krumpli a nemzeti étele?
A vércukorszint emelés után megkóstoltuk a szerzetesek folyékony eledelét is. Meggy és málnaízű sör, trappista sör, barna sör, világos sör, füstízű sör, sör, sör… Vagy ötvenféle sörből választhattunk, de nem vittük túlzásba.
A szállásunk egy nagyon régi belvárosi házból átalakított panzió volt. Szűk lépcsőház és picinyke szobák. Hangulatában tökéletesen passzolt a város szabadelvű szellemiségéhez. Mivel éjjeli bagoly vagyok, de nem szeretek ezzel zavarni senkit, míg a többiek alváshoz készülődtek, addig csatangoltam egyet az óvárosban. A szűk sikátorokban zajlott az élet. Minden étteremben egy nagy kandallóban hatalmas lánggal égett a tűz. Olyan „gyere be és érezd magad otthon” hangulatuk volt. A Manneken pis magányosan végezte a dolgát a egyik tér sarkában. Tudom, hogy nem illik, de azért lefotóztam.
Tóth Imre hajnalban kel. Így van összerakva. Ötkor már téblábol, mert benne van a mehetnék. Korai reggeli után nem bírtunk a lábunkkal és megmutattuk Brüsszelnek is, hogy ez a csapat nem puhány hangemberekből áll. Többedmagunkkal bejártuk a környéket és közben megbeszéltük a mozgalom aktuális ügyeit is. Ahogy a menetben is. Igaz itt nem kiabált ránk senki, hogy libasor. Gá-gá-gá! A reggeli fények kicsalták a virágárusokat is a főtérre. Tóth Imre persze mindjárt mondta, hogy itt szívesebben lenne kertész, mint annál a pelenkás pártkatonánál, aki azt gondolja, hogy meglehet élni havi negyvenhétezer forintból.
Délelőtt ismét a parlamentbe mentünk. Frakcióülése volt az európai szociknak. Gurmai Zita elmesélte, hogy kik is vagyunk, majd olyasmi történt, ami nem gyakran fordul elő. Az európai parlament egyik frakcióülésén felszólalhatott egy civilszervezet vezetője, hogy arra kérje a képviselőket, ne büntessenek minket a kormányunk miatt. Láthatóan elgondolkodtató volt számukra, amit mondtunk. Komjáthi Imre összefogottan és lényegretörően beszélt. Büszke voltam a barátomra.
Délután páran megismerkedhettek a Parlament elnökével, akinek átadták a petíciónkat. Ő megígérte, hogy minden frakcióhoz eljuttatja. Azért megnéznék egy-két politikus arcot mikor elolvassa egy diósgyőri olvasztár keresetlen szavait. Ezután sorban adták egymásnak a kilincset Európa vezetői, hogy meghallgassák a menet történetét. Persze mindegyik a támogatásáról biztosított minket. Aztán mi lesz ezekből? A fene se tudja, hiszen ezek is csak politikusok. Adja Isten, hogy pozitívan csalatkozzunk!
Este vacsorával egybekötött beszélgetést és kubai táncestet rendeztek nekünk meghívóink. Kellemes volt. Másnap szervezetten is megnéztük az óvárost. Tóth Imre itt-ott közölte döbbentarcú vendéglátónkkal, hogy ő itt már járt és ezt is látta, meg már azt is. Bocsánatot kérek így utólag is, hiszen előző reggel kakasokkal kelő barátaimmal félóra alatt bejártuk azokat a helyeket, amikre ők másfelet szántak.
És ez nem csak Brüsszel óvárosára igaz, hiszen a menet valóban erős tempót diktál.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: