Egyszer majd…

Egyszer majd…

Egyszer majd, mikor úgy érzed, hogy ami épp
történik veled az már a múlt
mikor úgy érzed minden hiába volt
amit eddig ez ellen tettél

Egyszer majd, mikor úgy érzed, hogy minden itt van
amitől féltél, s mitől óvtad magad
mikor úgy érzed, hogy állt az idő körülötted
mégis fáradt vagy

Egyszer majd, mikor úgy érzed végleg belefáradtál a küzdelembe
feladod, de nincs senki aki harcolt volna ellened
mikor már csak saját magad vagy
és azt mondják rád: – Bolond!

Egyszer majd, mikor a múlt lesz a jelen, a régiek lesznek a
realisták és a reformerek a konzervatívak
mikor nem lesz már senki körülötted mert
elüldözöd mind ki szeret

Egyszer majd, mikor már senki nem akar megérteni, csak megnevelni
a maga képére s örömére
mikor majd, tiltakozol a saját tévedéseid
feltárása ellen

Egyszer majd, mikor keresed a helyed az új világban
amit már oly sokan felfedeztek
mikor rájössz, hogy csak porszem vagy
Parány, mint bárki

Egyszer majd, mikor megpróbálsz megérteni zokogni fogsz
mert fájni fog a tudás
mikor ezt a fájdalmat érzed tudni fogod
mit kellett volna tenned

…és akkor talán megértesz

Egyszer.

Majd.