Menetnapló – Iskolapélda

“Az ember ráér a jövőjére gondolni, mikor már nincs jövője.”
–  George Bernard Shaw –

Hetedik nap

Sírva fakadt Paks, mikor elbúcsúzott tőlünk. A városhatárhoz érve már szakadt az eső. Irány az egyenes. Lépés indulj! A lányok minden nyafogás nélkül jöttek a férfiak után. Sőt! Néha azt éreztük, hogy a sorban nevetgélve nem is érzik a kilométereket.
Büszkék vagyunk rájuk!

Baba már egy hete gyalogol velünk. Olyan határozottsággal rendezgeti a fiúkat, mint egy őrmester. És ők tisztelettel szót fogadnak neki. Nincs visszabeszélés vagy udvariatlan hangnem. Köztünk alszik és velünk harcol. Ő a mi Johannánk. Közmunkásként is ilyen. Ha vita van rendet tesz. Ha lazaság van mesélve nevettet. Otthon egyedül él, mert hiába jobb sorsra érdemes nem kerülte el a balsors. Gyöngyöző kacaja erőt ad ezeknek az elanyátlanodott srácoknak, akik szeretett családjukért is szenvedik az aszfaltot és tűrik az embertelen fájdalmakat.

Dunaföldvár új polgármestere egy kedélyes tanárember, aki igazi gazdaként néz szeretett városára. Csillogó szemmel mesél terveiről és gondjairól. A lefaragott közmunkás keretről, amiből csak öt embernek tud munkát adni, pedig huszonötnek is lenne feladat. Nyáron még többnek. A munkanélküliség tíz százalék körüli a településen. De reméljük nem nő a számuk, hiszen Zsolt egy szociálisan érzékeny városvezető. Szereti ha minden képviselő és minden lakó magáénak érzi a feladatokat és kiveszi a részét a problémák megoldásából is. Ha kell egyenként leül beszélgetni az ellenzéki képviselőkkel, hogy megértesse velük a dolgokat. Nincs könnyű dolga, de már megszokta, hogy kemény fejekbe beleverje a leckét.

Lehet, hogy ez lenne a megoldás?
A pályaelhagyó pedagógusokból kellene a képviselőinket választani, hátha rendet raknak az elkanászodott suliudvarokon. Viktorka hozd ki az ellenőrződet, mert már megint csak focizol, ahelyett hogy rendesen bejárnál az iskolába! Gabika, miért loptad el azt a kiflicsücsköt? Ne hazudj a szemembe! Dunaföldvár példa lehetne a sok hülyének, akikek a pártja által épp aktuálisan hangoztatott jelszó fontosabb, mint a választóinak a sorsa és élete. Itt kint hagyják a pártzászlót az ülésterem előtt és odabent nem tesznek csak azért keresztbe egy jó ötletnek, mert az nem nekik jutott eszükbe.

De erre mostanság nem sok esély van, mert Horváth Zsoltból csak egy van!

Szerintem…