Vágyaink villamosa

A POSzT már nem a régi, de még mindig szeretjük.

Csak tegnap értem ide, mert elvitt a vízár, de maradok a végéig. Estefelé a Király utcában nem lehet úgy végigmenni, hogy ismert arcot ne lásson az ember. Színészek és egyéb színházifajták lepik el így nyár elején Pécs sétálóutcáját. Az egyik helyen felolvasó délután a másikon főzőcske színészmódra, de minden este fénypontja a versenyprogram előadása.
Ez szerda este a Vágy villamosa volt a Miskolci Nemzeti Színház előadásában.

A díszlet egyszerű és praktikus. Igazi amerikai szocreál. A jelmezek is igyekeztek nem elvonni a figyelmet a játékról, ami erőteljes és maga a könyörtelen arconcsapás. Az őrület. Mert ha beleéled magad a főszereplő lelkivilágába magad is bekattanhatsz egy pár órára. Mert őrült világban élünk. Amiben őrült minden férfi és nő. És ez a női Hamlet magával ragad ebbe a világba, ahol a múltad, a rágalmak és a rosszindulatú pletykák miatt néznek még a szeretteid is gyanakvással vagy szánalommal rád. Ahol egy elferdített mondat miatt elveszíted a munkahelyed és betesznek egy olyan skatulyába, ahonnan sosem szabadulsz. Ahol a jószándék mosolygós maszkja mögött Jago ártószándéka rejtőzik. Segítőkészségnek mutatkozik a rosszindulat és az irigység.

Lehet, hogy tettél. Lehet, hogy nem. Manapság mindegy is, ha már hírbe hoznak, akkor hajlamos vagy azzá válni, amivel rágalmaznak. Aminek kikiáltanak. És Blanche azzá vált. Utoléri a rossz híre, amit keresztként cipel az elmegyógyintézetig. Hiába a szeretet. Hiába a testvéri kötelék. Minden elszakad, amikor fontosabbá válnak a személyes érdekek és önző vágyak az emberi léleknél és nagyvonalúságnál. Amikor a gyarló ösztön felülírja a józan észt.

Sajnos ilyen világban élünk ma is. Itt is. Rossz ezt viszontlátni egy több mint félévszázada megírt darabban, ami egy másik időben és egy másik kontinensen játszódik. Vagy a dráma ennyire időtálló, vagy valami mással van baj mostanság a huszonegyedik századi Közép-európai emberek értékrendjében.

De talán – egyszer majd – eljön ide is a Vágy villamosa, ami elvisz minket egy olyan világba, ahol nem számít már a múlt, csak az EMBER.

Szerintem…