{"version":"1.0","provider_name":"Szerintem...","provider_url":"https:\/\/szerintem.cafeblog.hu","author_name":"k\u00f6k\u00e9ny","author_url":"https:\/\/szerintem.cafeblog.hu\/author\/kokeny\/","title":"a kapcsolat","html":"

\"\"<\/span><\/h3>\r\n

Sz\u00e9p volt.<\/h3>\r\n

T\u00e1n szerelem.<\/h3>\r\n

Volt.<\/h3>\r\n\r\n
<\/div>\r\n
Egy ismer\u0151s\u00f6m \u2013 kinek a nev\u00e9re m\u00e1r nem eml\u00e9kszem - mutatott be minket egym\u00e1snak. K\u00e9rt, hogy kicsit t\u00f6r\u0151djek vele, hisz m\u00e9g oly t\u00f6r\u00e9keny. Az ember pedig ott seg\u00edt, ahol tud. Igyekeztem figyelni \u00e9s magam\u00e9v\u00e1 tenni \u00fcgyes-bajos dolgait. Csetl\u00e9seit \u00e9s botl\u00e1sait. Mes\u00e9kkel \u00e9s versekkel halmoztam el. K\u00f6rbe udvarolva \u00e1poltam a lelk\u00e9t. Na\u00edvan hittem j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban \u00e9s \u00f6nzetlens\u00e9g\u00e9ben.<\/div>\r\n
\r\nAzt\u00e1n l\u00e1ttam hogyan \u00fcld\u00f6z el maga mell\u0151l valakit, aki r\u00e1telepedett ugyan, de nem az\u00e9rt, hogy megfojtsa. \u0150 csup\u00e1n elnyomva \u00e9rezte mag\u00e1t a m\u00e1sik t\u00f6bbiekre gyakorolt egyre nagyobb befoly\u00e1s\u00e1t\u00f3l. De ahogy \u00e1rm\u00e1nnyal \u00e9s Mata Harit is megsz\u00e9gyen\u00edt\u0151 furm\u00e1nyoss\u00e1ggal \u00f6ngyilkoss\u00e1gba kergette azt a szerencs\u00e9tlent az p\u00e9lda\u00e9rt\u00e9k\u0171 volt. Ekkor kicsit megrettentem, hogy mi rejt\u0151zik val\u00f3j\u00e1ban az \u2013 \u00e9n mindenkit szeretek \u00e9s gyertek, szeressetek viszont - \u00e1larc m\u00f6g\u00f6tt.\u00a0<\/span><\/div>\r\nElgondolkodtam, hogy vajon velem is ezt teszi majd, ha valami nem teszik neki?\r\nEzut\u00e1n igyekeztem t\u00e1vol tartani magam t\u0151le, de nem hagyta. Beh\u00edzelegve leste k\u00edv\u00e1ns\u00e1gaim. Udvarolt \u00e9s sz\u00e9d\u00edtett. Bevettem. F\u00e9lredobtam agg\u00e1lyaimat \u00e9s azon vettem \u00e9szre magam, hogy m\u00e1r megint \u00e9n udvarolok neki. \u00c1csing\u00f3ztam a kegyei\u00e9rt. A t\u00f6bbi balekkal egy\u00fctt. Igaz, sok j\u00f3 emberrel ismerkedtem meg abban a sorban. Olyanokkal, akik hittek benne. Hitt\u00e9k, hogy \u0151 a t\u00f6k\u00e9letes \u00e9s csak \u00e9rt\u00fck \u00e9l. Magamat l\u00e1ttam viszont ezekben az elvak\u00edtott emberekben. Mint egy torzt\u00fck\u00f6r. Megr\u00e9m\u00fcltem. Ilyen lenn\u00e9k? Ilyen gondolkod\u00e1sr\u00f3l leszoktatott, b\u00e9get\u0151 birka?\r\nEgy a tucatb\u00f3l?\r\n\r\nSzerencs\u00e9re nem voltam egyed\u00fcl az \u00e9rz\u00e9semmel. Mi hasonsz\u0151r\u0171ek hamar megtal\u00e1ltuk egym\u00e1st. \u00c9s j\u00f6ttek a nagy besz\u00e9lget\u00e9sek \u00e9s csavarg\u00e1sok. F\u0151z\u00e9sek \u00e9s buliz\u00e1sok. N\u00e9lk\u00fcle. De l\u00e9lekben akkor is ott volt vel\u00fcnk, ha nem akartuk. Megm\u00e9rgezte a gondolatainkat. Beitta mag\u00e1t a p\u00f3rusainkba. A p\u00e1rbesz\u00e9deink akaratlanul is r\u00f3la sz\u00f3ltak. De m\u00e1r nem a sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9r\u0151l, hanem a m\u00f6g\u00f6tte megb\u00fav\u00f3 sz\u00f6rnyetegr\u0151l. Az \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elter\u00fcl\u0151 befoly\u00e1s\u00e1r\u00f3l \u00e9s a gondolatok manipulat\u00edv \u00e9s zsarnoki ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1r\u00f3l.\r\n\u00d3 Lady Macbeth!\r\n\r\nK\u00e9rdeztem az ismer\u0151s\u00f6m \u2013 kinek a nev\u00e9re m\u00e9g mindig nem eml\u00e9kszem \u2013 hogy mi\u00e9rt engedi, hogy ilyen ir\u00e1nyba haladjanak a dolgok? Mi\u00e9rt nem sz\u00f3l neki? Hiszen \u0151 ismeri jobban. Mosolygott. Ez az eg\u00e9sz csak j\u00e1t\u00e9k. Az igazi val\u00f3j\u00e1r\u00f3l fogalmunk sem lehet. \u0150 majd akkor lesz igaz\u00e1n \u00e9rt\u00e9kes, ha a - puha terrornak engedve - \"\u00f6nk\u00e9nt\" \u00e1tadott n\u00e9vjegyk\u00e1rty\u00e1inkat \u00f6sszegy\u0171jti \u00e9s a megfelel\u0151 pillanatban el\u0151h\u00fazza a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1b\u00f3l.\r\nEz volt az a pillanat, amikor v\u00e9gleg lemondtam r\u00f3la.\r\n\r\nMajd arra lettem figyelmes, hogy hirtelen arctalan idegenek veszik k\u00f6r\u00fcl. T\u00f6bb tucatnyi l\u00e9ny, akik csak \u00fagy idepottyantak a l\u00e9g\u00fcres t\u00e9rb\u0151l. Pr\u00f3b\u00e1ltam besz\u00e9lni vel\u00fck, de r\u00e1m sem heder\u00edtettek. Mintha nem is hallan\u00e1nak. R\u00e1k\u00e9rdeztem, hogy kik ezek \u00e9s mit keresnek itt, de arra is m\u00e9ly hallgat\u00e1s volt a v\u00e1lasz. \u00c9s csak j\u00f6ttek. Ezr\u00e9vel. Ism\u00e9t sz\u00f3ltam, hogy nem lesz ez \u00edgy j\u00f3. Ekkor elhajtottak, hogy ha nem tetszik, menjek m\u00e1shov\u00e1. Sz\u00f3t fogadtam, de a k\u00e9rd\u00e9seimet nem feledtem.\r\n\r\nEgy t\u00e9li nap a gy\u00e1szh\u00edrekben olvastam a nevem. \u0150 tette be. Akartam sz\u00f3lni a t\u00e1rsaimnak, hogy m\u00e9g itt vagyok. \u00c9s \u00e9lek! De hangomat elnyomta a zaj. Az ismer\u0151s\u00f6m \u2013 kinek a nev\u00e9re m\u00e9g mindig nem eml\u00e9kszem \u2013 sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl csapta le a kagyl\u00f3t mikor k\u00e9rd\u0151n felh\u00edvtam.\r\nEnnyi?\r\nEnnyi.\r\n\r\nAkkor ennyi!\r\n\r\nAz\u00f3ta \u00e1tesett p\u00e1r r\u00e1ncfelvarr\u00e1son, de a fiataloknak \u00edgy sem nem lett vonz\u00f3bb. Maradtak k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte az agymosottak, egy-k\u00e9t sz\u00e1m\u00edt\u00f3 szerencselovag \u00e9s a fizetett cs\u00e1pol\u00f3k. Bar\u00e1taimmal n\u00e9ha r\u00e1n\u00e9z\u00fcnk \u00e9s sajn\u00e1lkozva figyelj\u00fck rohamos le\u00e9p\u00fcl\u00e9s\u00e9t. Seg\u00edteni m\u00e1r nem tudunk, hiszen \u0151 tagadott meg minket.\r\nK\u00e1r \u00e9rte!\r\n\r\nDe ma beh\u00edzelg\u0151 hangon felh\u00edvott, hogy adjam a kopogtat\u00f3c\u00e9dul\u00e1mat az egyik ismer\u0151s\u00e9nek.\r\nKapcsolatait m\u00e1r r\u00e9gen nem \u00e1polja ugyan, de a n\u00e9vjegyk\u00e1rty\u00e1inkat \u0151rzi.\r\n\u00c9s haszn\u00e1lja.\r\n
Szerintem\u2026<\/div>\r\n

(Persze a fent eml\u00edtett szem\u00e9ly csup\u00e1n a k\u00e9pzelet sz\u00fclem\u00e9nye.\r\nVal\u00f3di \u00e9l\u0151 alakokkal val\u00f3 hasonl\u00f3s\u00e1ga csak a v\u00e9letlen m\u0171ve lehet.)<\/p>","type":"rich"}