{"version":"1.0","provider_name":"Szerintem...","provider_url":"https:\/\/szerintem.cafeblog.hu","author_name":"k\u00f6k\u00e9ny","author_url":"https:\/\/szerintem.cafeblog.hu\/author\/kokeny\/","title":"A magyar szent","html":"
\r\n

\u201eA megb\u00e1n\u00e1s a leghaszontalanabb dolog ezen a vil\u00e1gon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lenn\u00e9nk valamennyien.\r\n<\/i>Az \u00e9letnek nem \u00e1llt sz\u00e1nd\u00e9k\u00e1ban, hogy t\u00f6k\u00e9letesre form\u00e1ljon benn\u00fcnket.\u201d<\/i><\/p>\r\n- Erich Maria Remarque -<\/i><\/blockquote>\r\n

\"hid\"<\/a><\/p>\r\nSosem \u00e9rezte, hogy nagy dolgokra hivatott erre a vil\u00e1gra. B\u00e1r gyakorta hitegette mag\u00e1t, hogy egyszer megl\u00e9pi azt a nagy l\u00e9p\u00e9st, ott lesz, ahol akkor kell \u00e9s le\u00edrja azt a mondatsort. De most mikor m\u00e1r elm\u00falt negyven \u00e9s a gyermek\u00e9nek adott g\u00e9neken k\u00edv\u00fcl semmi nyomot nem hagyott ez id\u00e1ig maga ut\u00e1n, \u00e1tgondolta az \u00e9let\u00e9t \u00e9s r\u00e1d\u00f6bbent, hogy semmit sem \u00e9r.\r\n\r\nA Szabads\u00e1gh\u00edd madar\u00e1ig sz\u00e9d\u00edt\u0151en magas a vasszerkezet. Azon a s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k hajnalon senki nem l\u00e1tta, hogy mik\u00e9nt m\u00e1szik fel a z\u00f6ldvason a k\u00e9kessz\u00fcrke f\u00e9mmad\u00e1rig. Alatta a Duna nyugodtan h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt hazafel\u00e9. Nem zavartatta semmi. L\u00e1tott m\u00e1r ilyet a v\u00e9n foly\u00f3. Egy magas l\u00e9p\u00e9s \u00e9s egy mell\u00e9 tett k\u00e9z. \u00cdgy. Eg\u00e9szen a tetej\u00e9ig. A Gell\u00e9rt hegy tetej\u00e9n olaj\u00e1gat tart\u00f3 h\u00f6lgy l\u00e1tta meg els\u0151nek, de \u0151 sem sz\u00f3lt r\u00e1, hiszen a szabads\u00e1g az szabads\u00e1g t\u0171nj\u00e9k az b\u00e1rmilyen ostobas\u00e1gnak is a szab\u00e1lyokkal magukat k\u00f6r\u00fclb\u00e1sty\u00e1z\u00f3 gy\u00e1v\u00e1k szem\u00e9ben.\r\n\r\nFel\u00e9rt.\r\n\r\nA mad\u00e1r f\u00e9nyes volt \u00e9s hajnali rideg, mint az aranys\u00e1rg\u00e1v\u00e1 aszal\u00f3dott j\u00e9gborsz\u0151l\u0151. A v\u00e1ros aluszik m\u00e9g. A villamos is. Meg a sz\u00e9ken a kab\u00e1t. M\u00e1ma m\u00e1r nem hasad tov\u00e1bb? \u00d3 Attila! Te biztos meg\u00e9rten\u00e9l. A t\u00e1volban egy k\u00e9ken villog\u00f3 ment\u0151aut\u00f3 kereste a bajt. Ment. Ment \u00e9s mentett tov\u00e1bb. \u00dcgyet sem vetve a magasban hal\u00e1lra k\u00e9sz\u00fcl\u0151 \u00e9szrev\u00e9tlen menthet\u0151re. H\u00e1t j\u00f3! Legyen. Mindenki csak mag\u00e1val van elfoglalva. Most is. Mint mindig. Tal\u00e1n, ha fel\u00e1llok, \u00e9szrevesznek. Ha felegyenesedem ebben a megg\u00f6rb\u00edtett h\u00e1t\u00fa orsz\u00e1gban, akkor tal\u00e1n megl\u00e1t a vil\u00e1g. Megl\u00e1tja, hogy \u00e9n nem vagyok ideval\u00f3, csak valami\u00e9rt itt ragadtam. Itt maradtam, mert idesz\u00fclettem. Itt maradtam, mert ugyan f\u00e9ltem m\u00e1r itt \u00e9lni, de gy\u00e1va voltam elmenni is. Mert legyen b\u00e1rmilyen ez a piciny orsz\u00e1g, minden hib\u00e1ja ellen\u00e9re szeretem. Mert b\u00e1nthat, megal\u00e1zhat s tal\u00e1n m\u00e9g meg is \u00fcthet, \u00e9n szeretem. Ha \u0151 nem is mondja, a lelkem m\u00e9ly\u00e9n hiszem, hogy viszont szeret.\r\nMint az asszony ki akkor is velem van, ha m\u00e1r r\u00e9gen elment. S akkor toppan be \u00fajra, mikor a legkev\u00e9sb\u00e9 sz\u00e1m\u00edtok r\u00e1. S k\u00f6zli, hogy \u0151 m\u00e9g mindig\u2026 \u00c9s midig is\u2026 \u00c9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9\u2026 Majd reggel nesztelen \u00f6lt\u00f6zik \u00e9s csak a v\u00e1gyakoz\u00f3 rem\u00e9ny marad ut\u00e1na.\r\n\r\nEgykor hittem, hogy ha \u00e9n nem b\u00e1ntok senkit, akkor engem sem \u00e9rhet t\u00e1mad\u00e1s. Naiv voltam. Seg\u00edtettem, mert ezt dikt\u00e1lta nagyap\u00e1m szelleme. Az \u00f6reg Don Quijote. Azt hittem szembemehetek az elkorcsosult eszm\u00e9k sz\u00e9lmalmaival, egy sz\u00e1l p\u0151re igazs\u00e1ggal felv\u00e9rtezve. Mert akkoriban felt\u00e1madtak a m\u00falt r\u00e9g elfeledett indulatai. A v\u00e1ros t\u00f6bb sebb\u0151l v\u00e9rzett, mert az \u00e1lszent politika ellen egy tankkal indult meg a hatalomv\u00e1gy\u00f3 \u00e9rdekek \u00e1ltal felhergelt budapesti n\u00e9p. Az er\u0151 v\u00e1lasza a f\u00e9mmel \u00edrt rend volt. Kardf\u00e9mmel.\r\n\u00c9s \u00e9n ott \u00e1lltam a k\u00f6zep\u00e9n. Mint mindig. Keresve az igazs\u00e1got. Mentve a menthet\u0151t.\r\nEmberk\u00e9nt az embertelens\u00e9gben.\r\n\r\nDe az igazs\u00e1g nem olyan egy\u00e9rtelm\u0171, mint azt a b\u00f6lcselked\u0151k v\u00e9lik. A maga szemsz\u00f6g\u00e9b\u0151l, mindenkinek igaza van. S hisz a maga igaz\u00e1ban. Ha kell, harcol \u00e9s meg is hal \u00e9rte. Nem dacb\u00f3l vagy \u00f6n\u00f6s \u00e9rdekb\u0151l. Hitb\u0151l. S mint minden h\u00edv\u0151t, \u0151ket is kihaszn\u00e1lj\u00e1k az \u00e1lpr\u00f3f\u00e9t\u00e1k. Vagy, ahogy manaps\u00e1g nevezik \u0151ket: a politikusok. Mert \u0151k azok, akik nem tisztelnek sem istent, sem embert. Mindezt a hatalom\u00e9rt. Ami nem a tisztelnival\u00f3 jobb\u00edt\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k eszk\u00f6ze. Nem a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g\u00e9rt \u00e9s a haz\u00e1\u00e9rt val\u00f3 t\u00e9nyked\u00e9s, hanem a maguk k\u00e9nyskedve kiel\u00e9g\u00edt\u00e9se. A n\u00e9p figyelm\u00e9nek elterel\u00e9se a rabszolga\u00e9let siv\u00e1rs\u00e1g\u00e1r\u00f3l \u00e9s kil\u00e1t\u00e1stalans\u00e1g\u00e1r\u00f3l, mik\u00f6zben a saj\u00e1t zseb\u00fckbe t\u00f6mk\u00f6dik az egyszer\u0171 emberek keserves munk\u00e1j\u00e1nak b\u00e9r\u00e9t. Persze duma az van! Mindenki az \u00f6nzetlen haza \u00e9s n\u00e9pszeretet \u00e9l\u0151szobra, mik\u00f6zben a f\u00e9lhom\u00e1lyban sz\u00e9trabolja a javainkat. \u00c9s ha kider\u00fcl? Akkor mi van? Dermedten bambul a n\u00e9p, mint hajnali fagyban a napraforg\u00f3.\r\n\r\nHideg van! Senki nem j\u00e1r m\u00e9g az utc\u00e1n. Az a p\u00e1r hajl\u00e9ktalan pedig az orr\u00e1t l\u00f3gatva a betont n\u00e9zi, h\u00e1tha tal\u00e1l p\u00e1r eldobott csikket. Nem emeli fel senki a fej\u00e9t? Milyen orsz\u00e1g ez? H\u00e9! Itt vagyok! \u00c9s m\u00e9g \u00e9lek! M\u00e9g \u00e9lek! Igaz mikor elindultam ide m\u00e9g m\u00e1s volt a sz\u00e1nd\u00e9kom, de m\u00e9g nem ugrottam le! M\u00e9g \u00e9lek!\r\nDe minek?\r\n\r\nA szenz\u00e1ci\u00f3ra \u00e9hes \u00f6sszeesk\u00fcv\u00e9s elm\u00e9let gy\u00e1rt\u00f3k miatt semmim sincs. A munk\u00e1mat elvesz\u00edtettem. A bar\u00e1taim elhagytak. A csal\u00e1dom kitagadott. Egy m\u00e9ly szakad\u00e9kkal megosztott orsz\u00e1g k\u00f6zep\u00e9be zuhantam \u00e9s senki nem seg\u00edtett kim\u00e1szni. Egyetlen rem\u00e9nyem a t\u00fal\u00e9l\u00e9s. M\u00e1r kis h\u00edj\u00e1n feladtam, mikor kez\u00e9t ny\u00fajtotta a szerelem. Egy meggy\u00f6t\u00f6rt asszony, kit mindenki megcsalva elhagyott. Egy szatyornyi ruh\u00e1t hozott. \u00c9s a tal\u00e1nt. Hogy tal\u00e1n most nem rontjuk el. Tal\u00e1n k\u00f6z\u00f6sen kim\u00e1szunk. \u0150 k\u00fczd\u00f6tt rendesen, de \u00e9n nehez\u00e9kk\u00e9nt cs\u00fcngtem rajta, mert az elnyom\u00f3k rendszere teherr\u00e9 tesz azok sz\u00e1m\u00e1ra kik szeretnek. S\u00edrva k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtem neki, hogy menjen el, mert nekem f\u00e1j, hogy nem tudom megadni neki azt, amire nem \u0151 v\u00e1gyik, hanem amit megadni szeretn\u00e9k. Kiab\u00e1ltam. Mert nem viseltem a gy\u00e1v\u00e1k n\u00e9mas\u00e1g\u00e1t \u00e9s a b\u00e1trak elhallgattat\u00e1s\u00e1t. Kiab\u00e1ltam. A magam csendes m\u00f3dj\u00e1n ugyan. De kiab\u00e1ltam. Kiab\u00e1ltam minden s\u00fcket lukba \u00e9s v\u00e9gel\u00e1thatatlan alag\u00fatba. Mert hittem az igazamban. Hittem, hogy nem csak magam\u00e9rt emelek sz\u00f3t \u00e9s hanger\u0151t. Hittem, hogy megkereshetem azt a m\u00e1sikat. Azt a piciny csod\u00e1t. \u00c9s a f\u00fcl\u00e9be s\u00faghatom \u00e9n is, hogy add tov\u00e1bb!\r\n\r\nDe hi\u00e1ba a sz\u00f3, ha a szeg\u00e9nys\u00e9gt\u0151l elgy\u00e1vultak ink\u00e1bb egym\u00e1ssal viaskodnak feh\u00e9r botjaikkal. M\u00edg nem l\u00e1tj\u00e1k, hogy keny\u00e9rharcuk k\u00f6zben az \u00e1ltaluk megv\u00e1lasztott m\u00e1sok k\u00e9t pof\u00e1val zab\u00e1lj\u00e1k a b\u00e9csi virslit a parlament b\u00fcf\u00e9j\u00e9ben. \u00c9s a legnagyobb probl\u00e9m\u00e1juk az, hogy elfogyott hozz\u00e1 a dijoni must\u00e1r.\r\n\r\nFeladtam.\r\n\r\nSiker\u00fclt el\u00e9rni\u00fck, hogy gyanakodva n\u00e9zzenek r\u00e1m az emberek. R\u00e1m fr\u00f6csk\u00f6lt\u00e9k a saj\u00e1t mocskukat. \u00dagy kell nekem minek voltam ott! Mi\u00e9rt tartottam magam az esk\u00fcmh\u00f6z. Mi\u00e9rt seg\u00edtettem az embereken. Mi\u00e9rt nem hazudtam azt, amit hallani akartak. Megmondt\u00e1k, hogy ha nem \u00e1llok \u00e1t, keresztre fesz\u00edtenek. Fesz\u00fcltem is \u00e9vekig, de most m\u00e1r nem b\u00edrom. M\u00edg azok, akik megalkudva beh\u00f3doltak \u00e9lik t\u00fck\u00f6r n\u00e9lk\u00fcli vil\u00e1gukat, addig \u00e9n maradtam, aki voltam. Nem kaptam munk\u00e1t. Vagy ha m\u00e9gis, akkor megsz\u00e9gyen\u00edt\u0151en alacsony b\u00e9r\u00e9rt megal\u00e1z\u00f3t. Pucoltam m\u00e1sok piszk\u00e1t \u00e9s k\u00f6zben viseltem nagyk\u00e9p\u0171 fels\u0151bbrend\u0171s\u00e9g tudatukat.\r\nMert \u00e9lni kell!\r\nDe \u00edgy nekem nem \u00e9rdemes. M\u00e1som sincs, mint a magamba vetett hitem. Az eg\u00e9szs\u00e9ges \u00f6n\u00e9rzetem. Az emberi \u00f6ntudatom. Ha ezeket hagyom ki\u00f6lni magamb\u00f3l, akkor csak egy t\u00e1rgy leszek, aminek hamarosan nem neve csak sz\u00e1ma lesz. Egy sz\u00e1m. A t\u00f6bbi k\u00f6zt.\r\n\r\nMostanra mindent elvesz\u00edtettem. Pr\u00f3b\u00e1ltam ujjat h\u00fazni az id\u0151vel, de \u0151k gy\u0151ztek. Elad\u00f3sodtam \u00e9s a telhetetlen karvalyok k\u00edm\u00e9letlenek. Hi\u00e1ba a becs\u00fcletem. Abb\u00f3l nem tudom fizetni a sz\u00e1ml\u00e1kat. Hi\u00e1ba az \u00f6n\u00e9rzetem, abb\u00f3l nem tudom rendezni az ad\u00f3ss\u00e1gaimat. Mindenkit el\u00fcld\u00f6ztem, aki szeretett, mert nem akartam, hogy l\u00e1ss\u00e1k \u00e1lmod\u00f3 nyomoromat. Azt\u00e1n utol\u00e9rtek engem is a profithajh\u00e1szok. Persze nekik is igazuk volt a maguk szemsz\u00f6g\u00e9b\u0151l. M\u00e1r akkor csal\u00f3k\u00e9nt b\u00e1ntak velem, mikor m\u00e9g be sem l\u00e9ptek az ajt\u00f3n. \u00c1ltalam igyekeztek p\u00f3tolni a rezsics\u00f6kkent\u00e9s miatt elmaradt nyeres\u00e9g\u00fcket. Hogy ez\u00e9rt lehazudt\u00e1k az \u00e9gr\u0151l a csillagokat? Az kit \u00e9rdekel.\r\nR\u00e1galom \u00e9s b\u00fcntet\u00e9s. Nem is kicsi!\r\n\r\nAz hogy nincs munk\u00e1m, senkit nem \u00e9rdekel. \u00c1lljak be a sorba! Legyek sors\u00e1t a n\u00e9m\u00e1n t\u0171r\u0151 rabszolga. Viseljem el, hogy nincsenek jogaim csak k\u00f6teless\u00e9geim. Cser\u00e9be a politikusok ellopj\u00e1k a kenyerem fel\u00e9t \u00e9s megdobnak k\u0151vel. Milyen ford\u00edtott orsz\u00e1g ez? Nem \u00e1llok be sem seg\u00e9ly\u00e9rt, sem adom\u00e1ny\u00e9rt. Nem akarom, hogy m\u00e1s tartson el. \u00c9rtek p\u00e1r dologhoz. De ha m\u00e9gsem\u2026 igyekszem megtanulni. H\u00e1tha\u2026 De nem! Innen nincs vissza\u00fat! Fizetni nem tudok. Mel\u00f3zni nem hagynak. Ha m\u00e9gis akad valami, abb\u00f3l meg\u00e9lni is alig tudok, nemhogy t\u00f6rleszteni egy milli\u00f3s b\u00fcntet\u00e9st. Persze mehetek az utc\u00e1ra \u00e9s p\u00e1r\u00e9v m\u00falva egy havas reggel r\u00e1m tal\u00e1lnak az alulj\u00e1r\u00f3 el\u0151tt, ahov\u00e1 nem engedett a fagy el\u0151l menek\u00fclni a v\u00e1ros fura-ura.\r\n\r\nInk\u00e1bb ugrom\u2026\r\n\r\n\u00c9bred a v\u00e1ros. Az emberek elkezdt\u00e9k napi rutinjukat. Senki nem n\u00e9z fel. Ker\u00fclik egym\u00e1s sz\u00e9gyenl\u0151s tekintet\u00e9t. Pedig az nincs ilyen magasan, mint az \u00e9n \u00f6nsorsront\u00f3 hal\u00e1lv\u00e1gyam. Na! N\u00e9zzetek r\u00e1m! L\u00e1ss\u00e1tok\u2026 L\u00e1ssatok! \u00c1lakat fel! Szemeket az \u00e9gre! B\u00fcszke \u00f6ntudattal h\u00fazz\u00e1tok ki magatokat! Egym\u00e1s kez\u00e9t fogva seg\u00edts\u00e9tek a m\u00e1sikat. Ne a m\u00e1sik ler\u00e1nt\u00e1s\u00e1val akarjatok magasabbnak l\u00e1tszani! Szeress\u00e9tek magatokat! Szeress\u00e9tek a m\u00e1sikat! Szeress\u00e9tek egym\u00e1st. Felt\u00e9telek n\u00e9lk\u00fcl fogadj\u00e1tok el, hiszen lehet igazs\u00e1g abban, amit m\u00e1s gondol a vil\u00e1gr\u00f3l. Legyen az b\u00e1rmi. Hallgass\u00e1tok meg \u00e9s csak ut\u00e1na kardoskodjatok \u00e9sz\u00e9rvekkel a magatok igaza mellett. N\u00e9zzetek egym\u00e1s szem\u00e9be \u00e9s vegy\u00e9tek \u00e9szre, hogy miben hasonl\u00edtotok egym\u00e1sra.\r\nPestiek!\r\nMagyarok!\r\nEur\u00f3paiak!\r\nEmberek!\r\n\r\nHeves lelkesed\u00e9s\u00e9ben m\u00e1r kit\u00e1rt k\u00e9zzel \u00e1llt a nagy f\u00e9mmad\u00e1r h\u00e1t\u00e1n. A felkel\u0151 nap simogat\u00f3 melege fel\u00e9 ford\u00edtotta arc\u00e1t \u00e9s boldogs\u00e1gt\u00f3l csordultig telve, egy emberk\u00e9nt akarta mag\u00e1hoz \u00f6lelni ezt a csod\u00e1latos vil\u00e1got. Mert \u00e9lni m\u00e9giscsak j\u00f3!\r\n\r\nEkkor a semmib\u0151l el\u0151t\u0171nve egy feh\u00e9rgalamb sz\u00e1llt a v\u00e1ll\u00e1ra.\r\n\u00c9s leszarta.\r\n

Szerintem...<\/p>","type":"rich"}