1.0Szerintem...https://szerintem.cafeblog.hukökényhttps://szerintem.cafeblog.hu/author/kokeny/<blockquote><h1><img src="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2008/10/ovaloff-.jpg" alt="" style="width:55px;height:49px" /></h1><h3>Egy reggel a Fehér házban. <br />Egy gesztus visszautasításának a reggele.<!--more--></h3></blockquote><p>Egy spániel szaladt át az Ovális irodán. Az elnök fel sem nézett a golf magazinból. A kutya ugatva jelezte, hogy szeretne kimenni az ajtón. Egy testőr kívülről kinyitotta. A négylábú elégedetten távozott. Az ajtó nesztelenül becsukódott. <br />Hiába a First Dognak ilyen élete van a Fehér házban.<br /><br />Az Első Asszony elegáns volt, mint mindig.<br />- George! Vedd le a lábad az íróasztalról! – mordult a férjére. – Mégiscsak azon az asztalon születtek a nemzet legnagyobb dolgai.<br />- Mire gondolsz, Szívem? A gyerekek hörcsögeire vagy a Clinton pásztoróráira? – kérdezte teljes komolysággal George.<br />- Nem vagy vicces! – rázta meg gúnyos arckifejezéssel a fejét az asszony.<br />- Nem annak szántam – mondta teljes naivitással.<br />- Indulok Denverbe egy kórház avatására. Te mit csinálsz ma? – érdeklődött a First Lady.<br />George a naptárjába lapozott.<br />- Délelőtt békekonferenciára vagyok hivatalos az ENSZ-be, majd délután kirobbantok egy háborút Colombóban. Tehát csak a szokásos napi rutin.<br />- Az jó! Na, pá drágám! Az esti fogadásra hazaérek. Légy jó gyerek és ne rosszalkodj sokat a többi kisfiúval! Puszit! – tartotta a szépen rúzsozott száját a férje orra alá. Az elnök megcsókolta. Erre az asszony sarkon fordult és kilépett az ajtón. A férj nézte még távolodóban ringó csípőjét. Ugyanezzel a lendülettel a nyitott ajtón bejött a spániel.A titkárnő halk krákogással jelezte, hogy az irodában van. Az elnök jelentőségteljesen az asztalra csapta a magazint jelezvén, hogy nem szereti, ha megzavarják a fontos államügyekkel való ténykedései közben.<br /><br />- Mondja Tracy! Mi ilyen sürgős? Bin Laden üzent vagy Kína akarja megvásárolni az államkincstárat? – Tracy nem tudta, hogy miként kezdje a dolgot. Nyelt egyet és halkan kimondta:<br />- A magyarok…<br />- Kik? – kérdezte George kikerekedett szemekkel.<br />- A magyarok, illetve Magyarország, elnök úr – és itt elcsuklott a hangja.<br />- Mi van velük? – kérdezte. A titkárnő gyászosan bizonytalan hangon folytatta.<br />- Nem írják alá! – mondta könnyeivel küszködve.<br />- Mit nem írnak alá? – kérdezte az elnök szinte könyörgőn.<br />- A megállapodást a vízummentességről – mondta és itt eltörött a mécses.<br />Az elnök felállt az íróasztala mögül és a síró lány könnyes arcát a több ezer dolláros zakójára hajtotta.<br />- Nyugodjon meg Tracy! – mondta édeskés hangon.<br />- Sólyom azt mondta, hogy nem jön az Egyesült Államokba, amíg a reptéren ilyen szigorúak a beléptetési rendszabályok.<br />- Ki mondta ezt? – nézett értetlenül az elnök.<br />- A Magyar köztársasági elnök. – zokogta Tracy.<br />- Ne szomorkodjon, kedves! Valahogy csak elviseljük ezt a csapást – simogatta meg a selymes haját. – Ha akarja hadat üzenek nekik. Csakhogy békét leljen a lelke. Szeretné Tacy?<br /><br />A lány szipogva kihátrált a bizalmas ölelésből és a szeme könnyes sarkába mosoly ült. Az elnök megérezve a pillanat emberi húrjait zavartan hátat fordított és leült az asztalához.<br /><br />– Már csak egyet áruljon el nekem, kérem! – nézett az ajtóból visszalépő lány könnyes szemeibe.<br />- Igen, elnök úr! – szipogta a lány.<br />- Hol a fenében van az a Magyarország?<br /><br />Szerintem...</p>rich