1.0Szerintem...https://szerintem.cafeblog.hukökényhttps://szerintem.cafeblog.hu/author/kokeny/<p><span><blockquote> <h3><img alt="" style="width:176px;height:234px" src="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2009/05/Magasház.jpg" />Az emberek a pénztárcájuk szerint szavaztak. Azaz a kis-moszkvai panelprolik átálltak a másik oldalra? <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</h3> <!--more--></blockquote> <div> </div> <div>Pécs több mint egy évtizede a baloldal fellegvára. Amíg a Szocialista Párt markánsan képviselte a baloldali értékeket, addig a munkásemberek itt is rájuk szavaztak. De ez mostanra már megváltozott. Na, nem az emberek, hanem a pártok. Az emberek, maradtak baloldaliak. Nem lettek mindannyian munkaadó középosztálybeliek. Az ő politikai nézeteik nem változtak. <br /> Az övék, nem! <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>De - minden ellenkező híreszteléssel szemben – az emberek nem hülyék. Jobban hisznek annak, aki felismeri, hogy a válságban fontosabb egy-két szociális boltot nyitni, mint a város szökőkútjait szappanos vízzel tisztogatni. Fontosabb a kulturális fővárostól ellopott milliárdokat előkeríteni, mint kétezer importált, ölelni vágyó, nyugdíjas aktivistával riogatni a bevásárló embereket a fő téren. Hogy az emberek jobban hisznek a tetteknek, mint azoknak a „Hello Pécs!” lufiknak, amiket a magukat kampányszakértőnek tartó lelkes amatőrök nyomkodnak a kezükbe. <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>Bebizonyosodott, hogy a szocialisták pécsi kampánystábja is teljesen alkalmatlan a választók megszólítására. Lekezelően és lilaködben lebegve szólnak az emberekhez. Mintha közük nem lenne hozzájuk. Kérdeznek ugyan, de a választ már nem várják meg. Mert viszontválaszra képtelenek. Hiszen nincs mondanivalójuk. Nem tudják, igazából mi foglalkoztatja a polgárokat. És nem is érdekli őket! Mert nem köztük és értük élnek. <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>És én a panelproli, miért szavazzak egy olyanra, akit nem érdekel a véleményem? Aki legyint rám. Aki a hátam mögött kinevet. Akinek nem én vagyok fontos, csak a szavazatom. Nem szavazok rá! Leszarom! Szavaztam már, mikor még hittem, de már nem tudok. <br /> Becsaptak. <br /> Nem csak a szocik. <br /> Mindegyik. <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>Mikor azt hihettem, hogy végre engem képviselnek, akkor alaposan megváltoztak. Rövid idő alatt elfelejtették, hogy kitől kapták a mandátumukat és kinek tartoznak ezért kemény munkával, tisztelettel és felelősséggel. A választásokat követően, mintha kicserélték volna az addig csak rám figyelő jelölteket. Képviselőként már nem lehetett elérni őket, sem telefonon, sem személyesen. Az új helyzetben már nem álltak szóba a választóikkal. <br /> Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>Aztán újra jött a kampány.<br /> Ott nyüzsögtek az ajtóm előtt. Mind. Egytől egyig. Megszólítottak az utcán és a kezembe akarták nyomni a szórólapjukat, amin persze semmi konkrétum, csak általánosságok, amiket nem lehet számon kérni, ha esetleg nyernének. A médiából ömlött az önfényezés és az ellenjelölt mocskolása. A két nagy párt unos-untalan hangoztatott jelszavai, amikben többet foglalkozott a másikkal, mint az országgal és az én sorsommal.</div> <div> </div> <div>Önző vagyok? <br /> Lehet. <br /> Proli vagyok? <br /> Tudom. <br /> De ettől még nem vagyok kevesebb senkinél sem. Legyen az tehetős munkaadó vagy nagyképű képviselő. <br /> Nem vagyok sem több, sem kevesebb nálad! Bár kerékpárral közlekedem és magam vásárolok a boltban. Néha étkezési jegyért.<br /> És te sem érsz többet nálam! Légy bár jómódú királycsináló vagy megélhetési-politikus. <br /> Te ezt másképp gondolod?<br />Persze ezért is a válság a hibás.</div> <div> </div> <div>A lelki-válság.</div> <div> </div> <div>Szerintem… </div> </span></p>rich