1.0Szerintem...https://szerintem.cafeblog.hukökényhttps://szerintem.cafeblog.hu/author/kokeny/<h3><img src="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2009/06/müller-szakcsi-.jpg" alt="" /></h3> <blockquote> <h3>Az énekes költő és a világhírű jazz zongorista találkozása a kávéházban egy üveg rozé kíséretében.</h3> </blockquote> <blockquote><!--more--></blockquote> Egyik könnyed nyári este az Andrássy úton sétálgattam, mikor két ismerős alakra lettem figyelmes. A magas és kócos Müller Péter Sziámi és a sapkájától megválni képtelen Szakcsi Lakatos Béla baktatott az Opera felé. Péter a tőle megszokott szeretettel ölelt meg és azonnal rám terelte a szót, míg Szakcsi szerényen figyelte ennek a régi barátságnak a - néhol hevesnek tűnő - megnyilvánulásait. Egy zongora és egy kávéházi törzshely. Ez a békebeli hangulat járta át az estémet, amit a Gál pince díjnyertes rozéja csak fokozott. A költő versei egy tőle szokatlan hangon szólaltak meg. A dallam ugyan ismerősnek tűnt, de a zongorista megszédítette őket - mint minket a bor - és azok hagyták. Utaztunk. A világ közepétől a végéig és vissza. Kontinenseket és népeket látogattunk meg. Halászokkal táncoltunk és az ipari szürkeség őrületét élhettük át. Sírhattunk testvéreinkkel és láthattunk boldog cigányokat is. Egy este alatt a jazz és a sanzon segítségével rájöhettünk, hogy öt alaphangon muzsikál, énekel és szaval az egész világ. A palack oldalán finoman jelentek meg a hűs páracseppek. A címke tanúsága szerint nem akármilyen nedű van benne. Aranyérmek sorát gyűjtötte be. A dugó halkan enged utat. A bor illata elindul, hogy kedvet csináljon az estéhez. Egy zongora és két művész. Az egyik a cigány kultúra nagykövete, akinek keze alatt a fekete billentyűk kergetve a fehéreket olyan csodálatos dallamokat vernek ki a húrokból, aminek hallatán akaratlanul is könny szökik a szemekbe. Minden hangnak helye van, és mégis szófogadatlan szaladgál. Aztán dallam lesz belőlük. A költő a szavak segítségével próbálja összeterelni a kószáló dallamokat. Sorokba rendezi őket, majd versszakokba. A szemünk láttára születik valami új a régiekből. Megtartva azok lényegét és fényét. A pohárban gyöngyözik a rozészín. Várja, hogy végre megmutathassa mit is rejt magában. Kellemesen hűvös mikor a szájhoz ér. Szénsavas picit, ahogy annak lennie kell. A gyümölcsnedvek átveszik az irányítást az ízlelőbimbók felett. A művészet palettáján két olyan szín találkozott, aminek kevercséből egy izgalmas és még felfedezésre váró világ nyílt meg. A két kalandor pedig elindult, hogy szétnézzen benne. Ennek során megismerték egymás gondolatait, szerzeményeit, terveit és gondjait. Szerzőtársak lettek. Alkotók. S nem utolsósorban barátok. A palack lassan kiürül. A poharak kristálycsengése harmóniában van a ma esti zeneélménnyel. A bor íze is. Stílusok ötvözete mindkettő. S hozzá ez a kellemes nyáreste. Szerintem...rich