1.0Szerintem...https://szerintem.cafeblog.hukökényhttps://szerintem.cafeblog.hu/author/kokeny/<h4>avagy, túlélési praktikák kormányváltás idejére</h4> <h3></h3> <h3><span style="line-height: 150%;color: black"><img src="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2010/02/LIFERINGok-.jpg" alt="" width="140" height="125" /></span></h3> <h5><span style="line-height: 150%;color: black">Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy lássuk ki lesz Magyarország következő miniszterelnöke. Sok év kormányzati pozíció után a régi pártkatonáknak visszavonulót fújnak a közigazgatásban. És ők rendezett sorokban menekülnek a süllyedő hajóról.</span></h5> <!--more--> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black"> Vagy? Vagy megpróbálják túlélni ezt is, hiszen – mint azt a Tanúból megtanulhattuk – vannak olyan szakemberek, akikre minden rendszernek szüksége van.</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">Ők azok, akik szemrebbenés nélkül tesznek hűségesküt bárkinek, akit a politika fölébük rak. Csakhogy az íróasztaluk megmaradjon. Iratokat tesznek a fiókjaik aljára, hogy a megfelelő pillanatban hűségük zálogaként átadják a gazdájuk ellenfelének. Hiszen jól emlékeznek a múltra. A politikai nagytakarításra. Tanultak belőle. Megtanulták, hogy a szorgosan összeállított feketelistának egy fontos momentumnak kell megfelelnie, hogy az ő nevük ne legyen rajta. Nem akarnak ők hatalmat vagy pozíciót, csak szeretnék szürke eminenciásként kihúzni a nyugdíjig. De tévednek, mert – lehet, hogy nem az első körben, de a másodikban biztos – úgyis kirakják őket a feltörekvő fiataloknak teret ígérő pártszolgák. Hiszen ki akar egy olyan embert a közelében tudni, aki egy tál lencséért az anyját is eladná?</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">Az állami cégek vezetői igyekeznek egy hátsóval két lovat megülni. Amíg egyik kezükkel támogatják a még regnáló hatalmat addig a másikkal már szorgosan jegyzetelnek, hogy hűségük jeleként átadhassák, hogy kiknek adtak bő kézzel – és bő nyállal - a közvagyonból. Az irodájuk faláról eltüntették a kompromittáló fotókat és közvetlen környezetükből kirúgták a róluk sokat sejtőket.</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">A politikusok már korán megérezték az új idők hívó szavát. Látványos keretek között hagyták sorsára a széngondokkal küzdő hajót. Akadt, aki rövid időre átmentette magát – vagy jóakarói átmentették - egy másik pozícióba abban reménykedve, hogy ott talán nem dől rá a kártyavár. S talán nem érik utol a botrányok. Bízva abban, hogy elég lesz a pártjának csak egy vezéráldozatot hozni. De ami a legfontosabb, hogy nem ő lesz az. Így még visszatérhet – mondjuk - mint főpolgármester-jelölt.</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">Akadtak, akik egy egész pártot menekítettek a másik oldalra. Na, nem túl nagyot, de pártot. Olyat, amelyik évekig, nyakig benne volt a hatalom bűzössé vált mocsarában. Ma már – tisztának érezve magukat - ott virítanak egy lehetséges koalíciós partner jobbján, mint egy örökké hű házastárs.</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">De a szaguk ugyanaz!</span></div> <div style="line-height: 150%;margin: 0 0 10pt"><span style="line-height: 150%;color: black">Szerintem…</span></div>rich