1.0Szerintem...https://szerintem.cafeblog.hukökényhttps://szerintem.cafeblog.hu/author/kokeny/Nem fértem be a POSzT egyik legjobb előadására, mert nagyobb volt az érdeklődés, mint a nézőtér. Sebaj! Elmentem sétálni a városba és csodára leltem. <a href="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2013/06/bolero.jpg"><img class="size-full wp-image-2041949 aligncenter" alt="bolero" src="https://szerintem.cafeblog.hu/files/2013/06/bolero.jpg" width="480" height="360" /></a> <!--more-->A székesegyház előtt sörpadok és lacipecsenye sütők sora mellett egy piciny színpad bújt meg. A Bolero szerelmes dallama és összetéveszthetetlen ritmusa vonzott oda. A fényekben úszó fiatal testek meséltek el történeteket a szerelemről és vágy erejéről a mozdulatok nyelvén. Tánc volt ez, olyan amit mindenki megért, akinek van szíve. Aki engedett már a kísértésnek és a szenvedély mámorának. Aki volt már olyan bátor, hogy belevesse magát a sötét mélységbe. Akár egy éjszakára is. Mert az élet ifjú lélekkel ilyen. Mint a Bolero. Lágyan búgja be magát az ember zsigereibe. Aztán átveszi a hatalmat a gondolatok és a tettek felett is. Önkéntelenül mozdul a láb és a kar követi. Lágyan nyílik a lányvirág  és durva hévvel hatol belé a férfiúi vágy. Szerelem. Halkan suttogó szavaktól a kéjvágy szuszogásain át, a vad, ösztönös, égighalló örömsikolyig. A testek mesélnek. Férfiak harcáról és nők gyönyörűen csábító elcsábulásairól. Megcsalásról és hűségről. Fiatalok, kiknek hamvas bőre és ártatlansága vonzza a szemeket a fénybe, mint éji bogarakat a csillogó villanykörte. Nem táncosok ők. Színészpalánták, akik próbálgatják a mozgás eszközeit. A játék örömét. Az odaadás gyönyörét. Mert ők odaadták magukat annak pár tucatnyi embernek, aki megtisztelte őket és megnyitotta ritmusra dobogó szívét. Majd egy órára megállt a kezekben a korsó. Lágyabb lett a zsír csattogása. Halkabb lett a tér. Egy kicsit megállt az idő, mert szólt a Bolero. <p style="text-align: right">Szerintem...</p>rich