avagy, túlélési praktikák kormányváltás idejére
Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy lássuk ki lesz Magyarország következő miniszterelnöke.
Sok év kormányzati pozíció után a régi pártkatonáknak visszavonulót fújnak a közigazgatásban. És ők rendezett sorokban menekülnek a süllyedő hajóról.
Vagy?
Vagy megpróbálják túlélni ezt is, hiszen – mint azt a Tanúból megtanulhattuk – vannak olyan szakemberek, akikre minden rendszernek szüksége van.
Ők azok, akik szemrebbenés nélkül tesznek hűségesküt bárkinek, akit a politika fölébük rak. Csakhogy az íróasztaluk megmaradjon. Iratokat tesznek a fiókjaik aljára, hogy a megfelelő pillanatban hűségük zálogaként átadják a gazdájuk ellenfelének. Hiszen jól emlékeznek a múltra. A politikai nagytakarításra. Tanultak belőle. Megtanulták, hogy a szorgosan összeállított feketelistának egy fontos momentumnak kell megfelelnie, hogy az ő nevük ne legyen rajta. Nem akarnak ők hatalmat vagy pozíciót, csak szeretnék szürke eminenciásként kihúzni a nyugdíjig.
De tévednek, mert – lehet, hogy nem az első körben, de a másodikban biztos – úgyis kirakják őket a feltörekvő fiataloknak teret ígérő pártszolgák. Hiszen ki akar egy olyan embert a közelében tudni, aki egy tál lencséért az anyját is eladná?
De tévednek, mert – lehet, hogy nem az első körben, de a másodikban biztos – úgyis kirakják őket a feltörekvő fiataloknak teret ígérő pártszolgák. Hiszen ki akar egy olyan embert a közelében tudni, aki egy tál lencséért az anyját is eladná?
Az állami cégek vezetői igyekeznek egy hátsóval két lovat megülni. Amíg egyik kezükkel támogatják a még regnáló hatalmat addig a másikkal már szorgosan jegyzetelnek, hogy hűségük jeleként átadhassák, hogy kiknek adtak bő kézzel – és bő nyállal – a közvagyonból. Az irodájuk faláról eltüntették a kompromittáló fotókat és közvetlen környezetükből kirúgták a róluk sokat sejtőket.
A politikusok már korán megérezték az új idők hívó szavát. Látványos keretek között hagyták sorsára a széngondokkal küzdő hajót. Akadt, aki rövid időre átmentette magát – vagy jóakarói átmentették – egy másik pozícióba abban reménykedve, hogy ott talán nem dől rá a kártyavár. S talán nem érik utol a botrányok. Bízva abban, hogy elég lesz a pártjának csak egy vezéráldozatot hozni. De ami a legfontosabb, hogy nem ő lesz az.
Így még visszatérhet – mondjuk – mint főpolgármester-jelölt.
Így még visszatérhet – mondjuk – mint főpolgármester-jelölt.
Akadtak, akik egy egész pártot menekítettek a másik oldalra. Na, nem túl nagyot, de pártot. Olyat, amelyik évekig, nyakig benne volt a hatalom bűzössé vált mocsarában. Ma már – tisztának érezve magukat – ott virítanak egy lehetséges koalíciós partner jobbján, mint egy örökké hű házastárs.
De a szaguk ugyanaz!
Szerintem…
Valóban csak a béreken és a teljesítményértékelésen múlik a hatékonyság, a magas szintű szakmai munka a közigazgatásban? Lehet-e hatékony a (párt)politikának kiszolgáltatott tisztviselő? Egyáltalán: miért kell lefejezni négyévente a magyar közigazgatás…
A kormányváltásra az országnak van szüksége. A jelenegi rezsim tönkretette az életünket, a mai napig folyik a közpénzekkel veló visszaélés. Nyílvánvaló, hogy azok akik résztvettek ebben az országot ellepő bűnelkövetésben, azoknak nincs helye a rendcsinálásban.
Rögtön az első mondattal vitatkoznék. Sejteni lehet, de tudni nem. Lásd: 2006!
Nekem az jut eszembe mikor egy önkormányzatnál dolgozó rendszergazda haver reszim váltás után hirtelen kém lett 😛
Soha nem politizált. Mégis addig birizgálták amíg munkahelyet nem váltott..